Nyuszi betegségek

Leggyakoribb nyúl betegségek

Fontos tanácsok, hogy kis kedvencünk sokáig egészséges legyen

 

Sok múlik azon, hogy mennyire vagyunk figyelmesek, mennyire figyelünk kis kedvencünkre nap mint nap. Léteznek tartási és takarmányozási hibákból eredő betegségek, ezek úgymond megelőzhető betegségek és ezek a leggyakoribbak. Gondosabb odafigyeléssel, fontos higiéniai szabályok betartásával ezeknek a kialakulásának  az esélye igen alacsony. Más baktériumok, vírusok, gombák és paraziták okozta betegségek korai stádiumban való felismerésével nagy esélyünk van arra, hogy kis kedvencünk ha meg is betegszik könnyebben felépül betegségéből.

Az oldalon található írások csak tájékoztató jellegűek, ha gond van azért ne feledkezzünk meg az állatorvosról sem!  Csak akkor kezdjünk magánakcióba, ha már kellő tapasztalattal rendelkezünk a nyuszitartás terén.

 Leírok néhány betegséget, azok kiváltó okait és tüneteit :

 névtelen b (

Orrhurut kezdetben szórványos tüsszögés mellett, a nyuszi orrjárataiból kis mennyiségű, savós jellegű váladék szivárog. Ilyenkor az orrhurut fennállására  csak a mellső végtagok belső felületén a váladéktól csapzott szőrzet utal. Később a tüsszögés rendszeressé válik, a váladék mennyisége is nő. A kezdetben savós váladék sűrűbbé, fokozatosan gennyes jellegűvé válik. Az orrjáratok körüli szőrzetre rárakódva az orrjáratokat jelentősen beszűkíti és az ilyen nyúl légzési nehézségekkel küzd.
Kiváltó okai : a nyuszik huzatos helyen való elhelyezése, poros takarmány , valamint zárt tartás esetén a légtérben felhalmozódott ammónia.

 

Kötőhártya gyulladás – kezdetben enyhe kipirulással és a szemzugokból kevés savós váladék kiszivárgásával indul. Később a szemrésből szivárgó gennyes váladék hatására a bőr erősen kipirul a szőrzet összecsomósodik.Kiváltó ok ugyan az, mint az orrhurutnál, de a kötőhártya gyulladás gyakran az orrhuruthoz társulva jelentkezik.

 

Emésztőszervi betegségek (gyomor- és bélgyulladás) a betegségek közös és jellemző tünete a különböző súlyosságú hasmenés. A szennyes, zöldesbarnás, gyakran vízszerű hasmenés nyomai, különösen világos színű növendékek esetében, a végbéltájék környákén, a hasi tájékon és a hátsó végtagokon jól láthatók A hasmenés jelentkezését rövid étvágytalanság és bágyadtság előzi meg. A nyúl a fogát csikorgatja.  Fél-, esetleg egynapos súlyos hasmenés után főleg a növendéknyulak  a kiszáradás tüneteit mutatva elhullanak. A megbetegedett nyulak néhány százaléka magától gyógyul. Ilyen esetekben a hasmenés egy-két nap alatt megszűnik és az állat étvágya is visszatér.
Kiváltó okai: átmenet nélküli áttérés egy másik takarmányra, penészes széna, a fagyott, földes és romlott zöldség, frissen kaszált fű etetése.

 

Bél- és májkokcidózis – klinikai tünetei azonosak az egyéb emésztőszervi megbetegedések tüneteivel. A megbetegedett nyuszik néhány órás, vagy néhány napos bágyadtság és étvágytalanság után különböző súlyosságú hasmenés tüneteit mutatják. Főleg választás utáni időszakban szokott jelentkezni, de felnőtt nyusziknál is előfordul. A higiénia betartásával és kokcidózis elleni gyógypremix etetésével a betegség elkerülhető.

Névtelen a (

 Mikotoxikózis – a takarmányokban kisebb-nagyobb számban megtalálható penészgombák  termelte  méreganyagok által előidézett megbetegedés. A klinikai tünetek, az esetleges elhullások száma, illetve az állatok teljesítménye függ a takarmányban lévő toxinok mennyiségétől és a felvétel időtartamától. Jelentősen csökken a nyuszik takarmányfelvétele ezáltal erősen lesoványodnak. A toxinok az agyszövetet is károsítják, így gyakorlatilag  idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. A májban májgyulladást idéznek elő és ennek jeleként  a nyúlban sárgaság fejlődhet ki. A megtámadott máj méregtelenítő tevékenysége csökken. A méreganyagok a véráram útján az anyatejbe is bekerülnek, veszélyeztetve ezáltal a kisnyuszik egészségét. Minden olyan esetben, ha a táp etetésekor a nyuszi étvágya, takarmányfelvétele és így tömeggyarapodása csökken gondolni lehet akár erre a betegségre is.

Talpfekély – a talp bőrének sztafilokokkuszok által előidézett gennyes bőrgyulladása. Különböző terjedelmű és mélységű elhalás alakul ki a talppárna szöveteiben. Az elváltozás rendszerint a hátsó lábak talppárnáin mutatkozik, de súlyosabb esetekben mind a négy végtagon előfordulhat. A mélyre terjedő elhalások gyakran jelentős vérzéssel járnak és ilyenkor a nyuszi elhullását a talpfekélyen keresztül elvérzés is okozhatja.
A talpfekély kialakulását számos tényező segíti elő. Közülük az egyik legfontosabb a ketrec padozata és annak anyaga. Ha a ketrec padozatából éles tűszerű anyagrészek emelkednek ki, vagy kiálló szögek, drótok találhatók azon, akkor a nyuszi talppárnája sérülhet és a gyakran szabad szemmel nem látható sérülések bemeneti kaput nyithatnak a sztafilokokkuszoknak. A fából készült telepadlós, vagy majdnem telepadlós ketrecek a rajtuk pangó vizelettől és bélsártól átnedvesednek. Az ilyen felület felpuhítja a talppárna bőrét és ezzel ugyancsak bemeneti kaput nyit a gennykeltő baktériumoknak.
A talpfekély megelőzése lényegében a megfelelő ketrecpadozat kialakításából, valamint a jó ketrechigiénia megteremtéséből áll.

 

Tejmirigygyulladás – ezt a betegséget szintén a sztafilokokkusz baktériumok okozzák. A bőr apró sérülésein vagy a csecsbimbók nyílásain át kerülnek a tejmirigybe. A gyulladásban lévő tejmirigyek duzzadtak, fájdalmasak. Ha a gyulladásos folyamat több tejmirigyre is kiterjed, a szopós nyuszik fejlődése megtorpan, majd hamarosan elhullások jelentkeznek az alomban. Abban az esetben ha a sztafilokokkuszok a tejmirigyből bejutnak a véráramba és fertőzést okoznak az anyanyúl is elpusztulhat.
A tejmirigygyulladás kialakulását ugyancsak a ketrechigiénia növelésével, valamint a megfelelő ketrecpadozat kialakításával előzhetjük meg.

 

Gennyes elhalásos méhgyulladás – a betegség szórványosan fordulhat elő ott, ahol a sztafilokokkuszok előidézte egyéb kórformák is előfordulnak. Rendszerint ellés után jelentkezik, de ha hamarabb fertőződik az anyanyúl magzatelhalás és vetélés is előfordulhat. A gennyes, elhalásos  jellegű méhgyulladás rendszerint az anyanyúl  elpusztulását okozza.
A betegség az általános higiéniai szabályok betartásával megelőzhető.

 

Házinyulak sztreptokokkózisa – e betegség kórokozói a gennykeltő baktériumok közé tartozó streptokokkusz baktériumok. Az emberek felső légutaiban is megtalálható, így a gazda vagy a látogatók a fertőzés behurcolásának forrásai lehetnek.A kórokozók, a növendék, illetve felnőtt nyulak  különböző szerveiben tályogképződéssel járó gennyes gyulladást idéznek elő. Az érintett szervek leggyakrabban a tüdő és a bőr alatti kötőszövet, de kialakulhat gyulladás a kötőhártyákon, illetve a középső fülben is. A sztreptokokkuszok okozta megbetegedéseket elsősorban a jó higiéniai körülmények megteremtésével tudjuk megelőzni. Súlyos felső légúti hurutban vagy gyulladásban szenvedő ember lehetőleg ne menjen a nyuszi közelébe.

 

Liszterózis – e betegséget kiváltó baktériumokra a nyulak különösen fogékonyak. A baktérium a talajban szinte mindenütt megtalálható, a nyulak közé rendszerint földel vagy szennyezett takarmánnyal kerül. A megbetegedett nyulak étvágytalanok, lázasak, borzoltak. A kórokozó az agyvelőt is megtámadhatja és ilyenkor a nyuszi idegrendszeri tüneteket ( rendellenes fejtartás, rohamszerű görcsök ) mutat.
Ahhoz, hogy a betegséget megelőzzük, kerülni kell a földes takarmányok etetését.

 

Nyúlszifilisz – párzás útján terjedő és rendszerint a nemi szervekre korlátozódó betegség. A betegség rendszerint tünetmentesen fertőző baknyúllal hurcolható be. Lappangási ideje viszonylag hosszú, több hónapig is terjedhet. Mindkét nemnél a betegség első tünete az ivarszervek kipirulása, majd vizenyős duzzanat kialakulása az ivarszervek tájékán. Mindkét nem ivarnyílásából gennyes váladék szivárog. Mivel a nyúl cökotróf állat, vagyis az úgynevezett lágy vagy vitaminbélsarat a végbeléből kihúzva ismét elfogyasztja, lehetőség nyílik a száj- és orrnyílás környékének fertőzésére.
A betegség elsősorban a vérfrissítésre szánt bakok megbízható tenyészetből való vásárlásával előzhető meg.

 

Mixomatózis – a betegséget egy vírus idézi elő. Csak a házinyúl és annak őse az üregi nyúl fogékony a mixomatózis vírus iránt, a mezei nyúl nem betegszik meg tőle. A vírus a külvilágban rendkívül ellenálló, beszáradt állapotban is akár fél évig is megtartja fertőzőképességét. A betegség terjesztéséért a különböző vérszívó, külső élősködők, így a szúnyogok, bolhák, tetvek, atkák és a kullancsok felelősek. A vérszívó külső élősködők járványterjesztő szerepét az teszi lehetővé, hogy a mixomatózisban beteg állat véréből vagy egyéb szövetnedveiből felvett vírus hónapokig életben marad bennük. A vírust tartalmazó szúnyogokkal a betegség a szél segítségével nagy távolságokra is eljuthat. Fertőzéskor a bőr hámrétegébe jutott vírus először helyben szaporodik, majd a környéki nyirokcsomókba jut és ott tovább szaporodik. Ezután a nyirok- és véráramba került vírusok elsősorban a fül, a szemkörnyék, az ajak, valamint  a lábvégek és az ivarnyílások környékének bőrében koncenrálódik. Ezeken a tájékokon savós sejtburjánzással járó gyulladás következményeként kialakulnak a mixomatózisra jellemző elváltozások. A mixomatózis vírusa valamennyi korosztályt megbetegíti és az elhullás megközelítheti a 100%-ot. A bőrben kialakuló mixomatózisos duzzanatok kezdetben igen aprók, a fül gondos átvilágításával a vérerek mentén fedezhetők fel. A betegség előrehaladott stádiumában a fülek, az orrháton, az ajak környékén a szemhéjakon igen nagyszámú mixomatózisos csomó keletkezik, amelyek az állat fejformáját is jelentősen eltorzítják. Az állatok veszítenek súlyukból és néhány nap, vagy egy-két hét alatt elpusztulnak.
A betegség elleni védekezés a külső, vérszívó élősködők távol tartásán, vagy a nyulak környezetében történő elpusztításán alapszik. A betegség elleni védekezés másik útja a vakcinával történő védettség kialakítása.

 

Nyulak vírus okozta vérzéses betegsége – kórokozója egy vírus, mely iránt jelenlegi ismeretek szerint csak a házinyúl, illetve ennek az őse az üregi nyúl fogékony. A vírus elsősorban szájon keresztül jut be a nyúlba , de a légutakon vagy a bőrsérüléseken keresztüli bejutása is lehetséges. A vírus szétszóródik a szervezetben és elsősorban a májban, a lépben, a vékonybél hámsejtjeiben, valamint a vérereket határoló sejtekben szaporodik. Ennek hatására a vérerek falának ellenálló képessége csökken, ez magyarázza  test szerte a nagyszámú vérzés kialakulását. A betegség lappangási ideje, vagyis a fertőzéstől a betegség első látható jeléig eltelt idő rendkívül rövid, egy- két nap. A betegség látható jelei az úgynevezett klinikai tünetek rendkívül szegényesek. A túl heveny esetekben egyáltalán nem észlelhetők betegségre utaló tünetek, vagyis a fertőzött nyúl minden látható ok nélkül hirtelen elhullik. A heveny forma jelentkezésénél esetleg néhány órás étvágytalanság és szomorkodás előfordulhat. Az esetek egy részében a beteg nyulak orrjárataiból vörhenyes savó, véres váladék szivárog. Az elhullás előtti időszakban idegrendszeri tünetek, mozgászavar, bizonytalan fejtartás is jelentkezhet.
A nyulak vírus okozta vérzéses betegségét  vakcinázással lehet megelőzni.

 

Mikrosporiózis – a betegséget fonalas gombák idézik elő. A gombák a szőrtüszőkben és a bőr felületes rétegében telepednek meg és elsősorban a fejen, a lábvégeken, de súlyos esetben különösen szopós nyulaknál, a test bármelyik felületén gombás elváltozásokat hoznak létre. A fülledt, párás környezet kedvez a gombás folyamatok kialakulásának. A kórokozókat rendszerint lappangva fertőzött állattal, tehát olyan nyúllal lehet behurcolni, amely fertőzöttsége ellenére nem mutatja a betegségre jellemző bőrelváltozásokat és így nem ismerhető fel fertőzöttsége. Becipelhető a betegség ragályfogó tárgyakkal is, így a nem kielégítően fertőtlenített ketreccel, etetővel, itatóval vagy elletőládával.
A betegség lappangási ideje 1-4 hét. A bőrgombás elváltozás kezdetben szabálytalan alakú, vagy kerekded, kipirult bőrfelület formájában jelentkezik, leggyakrabban a fülek szőrrel borított felületén, az orrnyílások és a szemhéjak környékén, valamint a lábvégeken. A kipirult bőrfelületen pörkösödés, majd hámlás indul meg. Az elváltozott területekről a szőr kihullik, a bőr maga száraz, pörkökkel borított.
Bár a gombás elváltozások számtalan, felületesen alkalmazható gombaellenes készítménnyel eredményesen gyógykezelhetők, de ily módon a fertőzöttséget nem lehet megszüntetni. Eredményesen vehető fel a küzdelem a bőrgombásság ellen a tápba kevert gombaellenes antibiotikum segítségével. Ezt a gyógyszeres tápot legalább 6 hétig folyamatosan kell etetni a nyulakkal. A védekezés másik útja a nyulak bőrgombák elleni vakcinázása.
Megelőzés szempontjából a legfontosabb a megfontoltság, hogy csak olyan helyről vásároljunk nyuszit, ahol az állomány mentes a bőrgombák okozta betegségektől. A hatékony megelőzés elképzelhetetlen rendszeres takarítás és fertőtlenítés nélkül. A gombák terjesztésében a rágcsálók is részt vehetnek, így az eredményes rágcsálóirtás része a hatékony megelőzésnek.

 

Aszpergillózis – penészgombák okozta megbetegedés a nyuszik között. A penészgombák spóráit a fogékony nyúl rendszerint belélegzés útján veszi fel. A fertőzés forrása a penészes alom vagy penészgombákat tartalmazó takarmány. A fertőzés kialakulásához hajlamosító tényezők együttes közreműködésére is szükség van. Ilyen hajlamosító tényező a fiatal kor, az előrehaladott vemhesség, penészgombákkal súlyosan fertőzött takarmány felvétele, hideg, párás környezetben tartás. A betegség megtámadja a tüdőt, a beleket, a vemhes anyanyulaknál vetélést okoz. Súlyos esetben a megbetegedett nyúl elpusztul.
Megelőzés elsősorban a penésztől mentes alomanyag használatával lehetséges, de fontos, hogy az etetett takarmányok is penészmentesek legyenek. Lehetőség szerint az egyéb, helytelen tartással összefüggő hajlamosító tényezőket is ki kel iktatni.

 

Szaharomikózis – növendéknyulak gyomor és bélcsatornájában nagy mennyiségben elszaporodott gombák okozta, bélfelfúvódással és a gyomor nyálkahártyájának kimaródásával járó, rendszerint enyhe lefolyású betegség. Okozója egy gombafajta, amely a teljesen egészséges állatok gyomor és bélcsatornájában is megtalálható. A gombák elszaporodását nagy mennyiségű könnyen emészthető szénhidrátok (száraz kenyér,kukorica) tartós etetése segíti elő. A nagy tömegben elszaporodó gombák a szénhidrátokat gázképződés közben bontják, ez az oka a belek felfúvódásának. A beteg nyuszi étvágytalan, többé – kevésbé felfúvódott.
A betegséget elegendő nyersrostot tartalmazó és könnyen emészthető szénhidrátokban nem túl gazdag takarmányok etetésével lehet megelőzni.

 

Hólyagférgesség – okozója a kutyákban, rókákban, és macskákban élősködő galandféreg lárvája. A házinyulak fertőzése ezen állatok bélsarával szennyezett takarmány elfogyasztásakor következik be. Az így felvett galandféreg petéből a nyúl gyomor-, és bélcsatornájában kiszabaduló korai fejlődési alakok a vérárammal eljutnak a májba. Ezután átfurakodnak a máj burkán és a hasüregbe kerülnek, ahol a hashártyán megtelepedve tovább fejlődnek és mindegy 1,5-2 hónap múlva fertőzőképessé válnak. Az enyhe fertőzés rendszerint nem jár együtt klinikai tünetek jelentkezésével. A súlyos fertőzés viszont étvágytalanságot, emésztési zavarokat, esetleg bélsárpangást okoz. A nagyon súlyos fertőzés főként fiatal állatoknál elhullást is előidézhet. Pontos diagnózist általában az állat elhullása utáni boncolás során lehet felállítani.
A betegséget elsősorban a ház körüli kutyák rendszeres galandféreg elleni kezelésével lehet megelőzni. A féregtelenítést legalább félévenként szükséges elvégezni. Mivel a betegséget rendszerint csak utólag, az állatok boncolása során állapítják meg, így gyógykezelésre nem szokott sor kerülni.

 

Vastagbélférgesség – a házinyulak vakbelében élősködő hegyesfarkú giliszta nőstény egyedei a végbélnyíláshoz vándorolnak és petéket raknak le a nyálkahártya és a bélsárgolyók felületére. A petékben a lárvák már a végbélben kialakulnak. A nyúl környezetében a lárvákat tartalmazó peték néhány napon belül fertőzőképessé válnak és rendszerint szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel kerülnek újabb állatok emésztőcsatornájába. Itt ismét a vakbélben telepednek meg és mintegy két hónap alatt alakul ki belőlük az ivarérett féreg. Amennyiben igen nagy számban vannak jelen a vakbélben, hurut vagy gyulladás alakulhat ki. A súlyosan fertőzött állatok fejlődésben visszamaradnak és a vastagbélhurut miatt többé-kevésbé súlyos hasmenés tüneteit mutatják. Ugyanakkor kialakulhat bélsárpangás és felfúvódás is. Elhullás csak kivételes esetben fordul elő.
A betegség megelőzését az általános higiéniai viszonyok javításával lehet elősegíteni.

Fülrühösség – a Psoroptes cuniculi nevű atka által előidézett fülrühösségnél az atkák a nyulak hallójáratának bőrében élősködnek. Az atkák hímjei 0,4 mm, a nőstények 0,5 mm hosszúságúak. Terjesztésük elsősorban élő állattal, atkával fertőzött állatok etetőivel, itatóival, ketrecfelszereléseivel, valamint szennyezett takarmánnyal is történhet. Az atkák szívó szájszervükkel a külső hallójárat bőrét ismételten megszúrják és az így nyert szövetnedvekkel táplálkozna. A szúrások nyomán a bőrön apró göbök, hólyagok, pikkelyek keletkeznek. Nagy számú atka jelenlétekor a külső hallójáratokban savókilépéses bőrgyulladás, pök képződés alakul ki. A kezdeti elváltozások a fülkagyló mélyén lévő borsónyi területekre korlátozódnak, később a fül hegye irányába továbbterjedhetnek, majd egészen a fül pereméig zsíros felületű pörk alakul ki. Az elváltozások a külső hallójáratból a dobhártyán keresztül ráterjedhetnek a középső és a belső fülre, valamint az agyburokra is.

Jellemző klinikai tünetekkel jár. A külső hallójáratokat zsíros, szennyes, szürkésbarna, durva pörkök tölti ki, súlyosabb esetben a hallójáratokat teljesen elzárják. Ha a folyamat az agyburokra is ráterjed, a törpenyúlnál súlyosbodó ferde fejtartást, egyensúlyzavarokat és kényszermozgásokat lehet észlelni. Súlyosabb esetekben a fültőre, esetleg a lábvégekre is ráterjedhet a fertőzés. A későn felismert megbetegedés az állat elpusztulását eredményezheti.  A fertőzés bármely tünetének észlelésekor a legfontosabb a minél előbbi állatorvosi ellátás és kezelés, nehogy a fertőzés továbbterjedjen, vagy szövődményeket okozzon.A kezelést az első alkalom után legalább egy alkalommal 7-10 nap múlva meg kell ismételni.

 

Forrás: Dr. Vörös Gábor “A házinyúl betegségei” Gazda Kiadó, 2000
Mini Bunny törpenyúl tenyészet - 2018-08-20
Mini Bunny Törpenyúl Tenyészet
WordPress SEO fine-tune by Meta SEO Pack from Poradnik Webmastera